Szeptember van és tanévnyitó, Lilla szorongva várja Krisztiánt. Nyár elején elcsattant egy csók, de azóta hiába vár folytatásra. Krisztián körül teljes a káosz, a rockistennek kinéző fiú elutasító Lillával és másokkal, sőt, a kosarazásban sem leli örömét.

Mi folyik a háttérben? Mit kavar a felbukkanó exbarátnő, Adrienn? Miért állít be Lilla bulijára és miért kezdenek verekedni a srácok?

Lilla éli a tánctagozat mindennapjait, de az iskolai órák és fellépések mellett nyitva tartja a szemét. Rájön, hogy Márk és Krisztián ellenséges viszonya mögött apró, múltbeli titkok rejlenek, és szuperkém barátnőivel akcióba lendül, hogy megtudja, mi az igazság.

Ám Lillát meg mások figyelik, akik félreértik a fiúkkal folytatott barátságát, és mocskos pletykákat terjesztenek róla.Vajon mit érez iránta Krisztián? És kit szeret Márk?

Lilla keményen küzd, szenvedélyesen táncol, de néha elbukik.

Lesz olyan fiú, aki erős karjával átöleli és az Élet nagy táncparkettjén igazi társa lesz?

Új, lebilincselő történet a Sulijegyzetek sorozathoz!

A Nyitótánc után ezt is élvezni fogod

Kezdem az elején, ahogy egy könyvnél illik, azaz a borítóval, amivel még mindig nem vagyok kibékülve. Hogy miért, mert a szereplők huszonévesek néznek ki, nem hasonlítanak és nem látszik Lilla táncszenvedélye sem, az írónő blogján megint találtam passzolóbb borítókat(Kolozs Kitti, Ágoston Bogi munkái), amelyek az eredeti alatt vannak. A cím követve az első hagyományát utal a táncos jellegre és a történetre is, ezzel bezsebelve egy-két pluszpontot. A leírásról is negatív a vélemenyem mert  túl sokat árul el a sztori későbbi részéről.

A történet és a karakterek összeszedettebbek voltak mint az előző könyvben, mi sem tanúskodva jobban, minthogy letevés nélkül végig olvastam. A szóhasználat miatt kicsit kötözködnék mivel nem egyszer feltűnt, hogy szóismétlésbe futtok ugyan azon a mondaton belül, ahol a második szót elhagyva is értelmes lett volna a mondat, de ennek ellenére olvastatta magát a mű. Az is lendített mindezen, hogy életszerű párbeszédeknek lehetünk tanú, vagy épp eseményeknek szülő és gyerek kapcsolatában, és persze diák-diáknál is.

Végre megtudtam különböztetni a szereplőket és azt is ki kivel van

Ennek köszönhetően észrevehető, hogy  a műben végre nem kezd valami túl sok vagy túl kevés lenni az esemény leírás szempontjából, megismerünk más nézőpontokat halladunk előre, és nem ragadunk le egy emberkörüljárásában, akit ennek ellenére se ismertünk meg igazán. Azt kell mondanom, az írónő megtalálta úgy mond a maga új és egyedi hangját végre és remélem ez a következő kötetekre is megmarad.

Szereplőkhöz visszatérve, végre éreztem azt az osztálytípusú hangulatot köztük. Most nem utáltam vagy szeretem senkit különösebben belül. Kívül, mármint az oztályon kívül jelentek, meg az ellenség egy volt ex-személyében és egy barátféleséggel. Az is izgalmassá tette a történetet, hogy úgymond nyomozgatott a főhős egy kicsit és persze arról nem szabad megfeledkezni, hogy végre láttunk hibázni is őket, majd pedig mind ezért bocsánatot kérni és ezért Krisztián is átlépet az inkább szeretem kategóriába.

Jó volt még az utolsó fejezet a másik szemszöggel és remélem, hogy következők végén is lesz ilyen, azt viszont nem szeretném, ha tipikus váltottszemögbe menne át.