Elle's Secret

J. A Redmerski Az örökké határra

Impressum

Cím The edge of always/ Az örökké határra

Író J. A. Redmerski

Fordító Medgyesi Csilla

Sorozat The Edge of never 02

Eredeti Kiadó Grand Central Publishing

Magyar Kiadó Ulpius-ház

Kiadás éve 2013

Megjelenés éve (magyarul) 2014

Nyelv(olvasás)Magyar

ISBN: 978 963 383 113 7

Tartalom

A fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt…

Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…

Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia.

Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és szenvedéllyel teli utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a lányt, hogy vágjanak bele…

Vélemény

Nem tudom mit mondhatnék a könyvről. Más volt nem olyan mint az előző talán kellett volna hozzá az a hangulatom ami akkor volt, hogy elakartam én is menekülni a világtól.

Őszintén egy elég drámai és hosszan kibontakoztatás kezdést tapasztalhat az olvasó ami egyrészről örvendetes másrészről pedig inkább kihagyta volna és csak utalt volna rá. Jobb szeretem az utazás és a vég részét és ez az ötlet se volt semmi.

Talán az Andrew szemszög egy kicsit sok volt..., de az tetszett, hogy Camryn fejlődött.

Igazából, ha teljesen őszinte vagyok ez a könyv megmutatja az embernek ami a tündérmesék vége után van. Vagyis nem teljesen. Boldog vég az ugyan van de nem a megszokott amiről tudjuk á majd úgyis egyszer elvállnak, meg egymásra unnak. Nem szépen felépít egy kapcsolatot, egy ideát, egy tökélyt…, amiben mint az előzőben most is szerepe van az utazásnak méghozzá nem is kevés, az utazás = változással, ami nem hagyja, hogy unalmassá váljanak.

Ha azt mondom ez a könyv hibátlan volt hazudnék, nem is egy hibája, mint már említettem de jó volt igaz az első kötet az örök favorit marad az olyan csöpögősen mázos, ez meg a házasok vagyunk per leszünk és tutti boldog a vég, ott meg ott lappang a titokzatosság.

Értékelés

Történet 5/5

Szerplők 5/4,5

Szóhasználat 5/5

Cselekmény 5/4

Bórító 5/5

Tartalom leírás 5/4

Cím fordítása 5/5

♥♥♥♥♥

xoxo

Eloise

No Vélemény

, by Eloise /Elle/ Black

Gaura Ágnes Vámpírok Múzsája

Impressum

Cím Vámpírok Muzsája

Író Gaura Ágnes

Fordító -

Sorozat Borbíró Borbála 01

Eredeti Kiadó & Magyar Kiadó Delta Vision Kft,

Kiadás éve & Megjelenés éve (magyarul) 2012

Nyelv(olvasás) Magyar

ISBN: 978 615 5161 38 4

Tartalom

A Vámpírok múzsája a Borbíró Borbála-sorozat első kötete, melyben a hirtelen állás nélkül maradt magyar vámpírológus Bori azon kapja magát, hogy egy öltönyös-csizmás, az udvariasságot még hírből sem ismerő férfi beszervezi őt a Magyar Titkosszolgálathoz, és kénytelen beépülni az úgynevezett IQ vámpírokhoz, akik immár nélkülözhetetlenek a hatékony kormányzati munkához, viszont érthetetlen módon egy ideje elhanyagolják feladataik ellátását. Ebben a kötetben már megismerkedhetsz a háttérvilág fontosabb alkotóelemeivel: megtudhatod, mi a különbség egy IQ vámpír és egy ÖQ vámpír között, mit csinál egy vámpírmúzsa, hogyan működik a Magyar Titkosszolgálat Természetfeletti Ügyosztálya, és hogy van, aki körül nem csupán azért nagyobb a légmozgás, mert a meteorológia szolgálat szeles időt jelzett...

Vélemény

A történettel belecsöppentünk egy olyan világban ahol a vámpírokról és egyéb mitikus lényekről tudnak ráadásul ők vezetik az Országot, mindezt a mai Magyarországon. A várttal szemben, minden klisétől és

sablontól mentes. Új és egyedi.

Nem beszélve arról, hogy megoldást adhatna a politikára. J

A karakterek többsége jól megfontolt, egyéni és nem megszokott. A meleg pártól, egészen a művész vámpírig mindenki fellelhető. Bori a vámpírológus szakmájával(amit "ő maga talált ki magának") elhelyezkedik egy olyan hivatalnál, amire a magyar emberek még csak nem is gondolnának hogy létezik ilyen. (És ha valakinek egyiptológus szakmája van? :)) Attila az új főnök se semmi ahhoz képest, hogy negyvenhat éves. És a párbeszédeik elégé kacagtatóra sikeredtek.

Azt hiszem ők olyanok mint Anita és Cat & Bones sorozat, mindig megnevetett.

Ligeia pedig elég érdekes személyiséget alkot önmagában is.

De aki olvasta az tudja mindezt, aki meg még nem olvasta ezt a könyvet az tegye meg nyugodtan, megmondom én is féltem belevágni, de kiolvastatta magát velem igen gyorsan. Egyébként csak nekem terelődött arra a gyanúm már az elején hogy azért tudnak mindent Boriról, ami a végére kiderült?

Jah és az már csak hab,hogy én is bölcsésznek készülök!

Hoztam egy-két kisebb részletet miért van nevethetnékem(megtalálhatók az Író honlapján is) :)

„Az, hogy valaki vámpírokkal dolgozik együtt, nem sokat dob a fittness-programján: én hamar rájöttem, hogy fizikailag úgysem tudom felvenni velük a versenyt, ergo fölösleges ebbe bárminemű energiát feccölni. Maradt az agymunka és a dobótechnikám fejlesztése.”

(VM 117. oldal)

„– Nem érdekel, ha másnapos. Nem érdekel, ha whiskyszagú. Nem érdekel az se, ha az ölembe hány, de szálljon be abba a rohadt kocsiba, mert sürgősen beszélnünk kell.”

(VM 112. oldal)

„Bemegyek reggel a laborba, és kijövök késő este vagy hajnalban. Napfényt alig látok, néha a saját anyám is megijed tőlem, mert vámpírnak hisz. De elvégeztem azt a munkát, ami szükséges ahhoz, hogy végre felvehessük a harcot a vámpírok ellen.”

(VM 68. oldal)

„Soha ne tarts eredeti műalkotást bárki számára elérhető helyeken – felelte. – A múltkor lenyúltak egy Van Gogh-reprót ez első emeleti folyosó faláról, pedig elég vacak másolat volt. Persze, azért hízelgett az eltűnése.”

(VM 275. oldal)